1. |
Zsiványnóta
02:46
|
|||
|
Suhanunk az éjszakában.
Tegnapoknak döntve hátam.
Vonatablak, senkitükre,
ami hátul, bottal ütve.
Ittissehol, közeltávol,
az éjszaka felnyalábol.
Az éjszaka furcsa görbe,
alkony szorul így ökölbe.
Köd előttem, köd mögöttem,
ott se voltam, el se jöttem.
Esküszeg a földre koppan,
hold se rebben, csend se dobban.
Ami elöl, titokholnap,
maradj csendben, hogyha szólnak.
Ha hallgatnak, kezdj dalolni,
ágy ha vetve, felpakolni.
Ami kint van, idd színültig,
Ami bent van, néma mindig.
Ami bent van, tompa, kába,
és a kint az álruhája.
Mind megdermedt, ami mozgat,
az istenke sínt bogozgat.
Ami fontos, égő csikk csak,
huzat jön be, hogy kidobtad.
Köd előttem, köd mögöttem,
ott se voltam, el se jöttem.
Esküszeg a földre koppan,
hold se rebben, csend se dobban.
Köd előttem, köd mögöttem,
ott se voltam, el se jöttem.
Esküszeg a földre koppan,
hold se rebben, csend se dobban.
Ittissehol, közeltávol,
az éjszaka felnyalábol.
Az éjszaka furcsa görbe,
alkony szorul így ökölbe.
Úton vagyunk: hazaértünk,
imát mond az anyánk értünk.
Csak mi ketten, én meg árnyam
suhanunk az éjszakában.
Köd előttem, köd mögöttem,
ott se voltam, el se jöttem.
Esküszeg a földre koppan,
hold se rebben, csend se dobban.
Köd előttem, köd mögöttem,
ott se voltam, el se jöttem.
Esküszeg a földre koppan,
hold se rebben, csend se dobban.
|
||||
2. |
Szemhéjtájakon
03:00
|
|||
|
Sodródsz, ahogy elernyeszt az önkény.
Nincs itt, nincs most, nincsen semmi se.
Csak te vagy. Ezer te. És az örvény.
Dadaista, profán szentmise.
Lelked bezár. Két karod kitárva.
Így süllyed együtt és külön
ólomsúllyal lelkükön.
Emberöltőnyi lehunyt szemű árva
fényt álmodva, önkéntes vakon
felszabdalt csendbe szemhéjtájakon.
Sodródsz, ahogy elernyeszt az önkény.
Nincs itt, nincs most, nincsen semmi se.
Csak te vagy. Ezer te. És az örvény.
Dadaista, profán szentmise.
Emberöltőnyi lehunyt szemű árva
fényt álmodik önkéntes vakon
felszabdalt csendben szemhéjtájakon.
|
||||
3. |
Szomorúnégyesek
04:23
|
|||
|
Kitört ceruzavégek kaparják a sarkokat.
Mit régen írtak, most halomban áll.
A kandalló előtt fáradt aktokat
fest papírárnyukból a halál.
Belép, ránéz, most újra élhet.
Az öltözőszoba fodros neonlila.
Szeretkeznek. Egy rájön, hogy téved.
Ezért kell magába fojtania.
Bezárt színházak rozsdás kapuján
széllel szállnak régi jelmezek.
Elhagyott. S a fény hiányában buján
örök másnaposságba dermedek.
Kit nem hívtak, most mind a sorba áll.
Arcukon remény, utoljára szépek.
S hogy Egy a halálukra bálba jár,
a falakon megremegnek a képek.
|
||||
If you like Hajnal3, you may also like:
Sorry I'm So Sensitive
by Bea Stewart
The second EP from Northern Irish singer-songwriter Bea Stewart runs from gentle folk to pillowy pop ballads, all perfectly executed.
go to album
featured on Bandcamp Radio Mar 26, 2024
go to album
featured on Bandcamp Radio Mar 19, 2024
go to album
Six and Forty-Six
by Riccardo La Foresta & James Ginzburg
Percussionist and sound artist Riccardo La Foresta joins musician and producer James Ginzburg for a fluid collaborative experiment.
go to album
The Room
by Fabiano do Nascimento & Sam Gendel
featured on Bandcamp Radio Jan 9, 2024
go to album
Stirring Americana set to acoustic arrangements and topped by the legendary Alice Gerrard’s lovely, world-wise voice.
go to album
Michelle Stodart’s folk music captures hope in melancholy, addressing the transformational aspects of the most challenging times.
go to album
